A Magyar Nemzet cikke számolt be arról, hogy a gazdasági szereplők a 2010-es években hozzászokhattak az alacsony, a jegybanki céloktól is elmaradó inflációhoz, amely segítette a tervezést.  

Molnár Dániel, a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzője szerint ehhez képest 2021 során a pénzromlási ütem – a koronavírus-járvány utáni újraindulás időszakában – gyakorlatilag egyik napról a másikra emelkedett meg az Egyesült Államokban és az Európai Unió tagországaiban egyaránt, majd hozzátette, hogy a jegybankok egy része (Európai Központi Bank, Fed) a pénzromlást átmenetinek tekintette, a koronavírus miatti lezárások után hirtelen felpattanó kereslet következményének, így nem reagált rá érdemben. A Makronóm Intézet elemzője emlékeztetett arra is, hogy a 2022-es év rácáfolt arra, hogy a pénzromlás átmeneti lenne, hiszen 

több országban évtizedes csúcsok dőltek meg az infláció terén,  

ami mellett már nem mehettek el szó, illetve tettek nélkül a monetáris döntéshozók. 

Robbanó árak: energia és élelmiszer 

Az elemző szerint a pénzromlási ütem megugrása mögötti okokat sokan, sok irányból igyekeztek megvizsgálni. Európában nem lehetett figyelmen kívül hagyni a háború és a szankciók szerepét sem, tekintve, hogy az energiaárak elszabadulása járult hozzá a leginkább az infláció alakulásához.  

Molnár Dániel idézte a nemzetközi adatokat, amelyek szerint tavaly az Európai Unió mutatójának a 31,3 százalékát közvetlenül a lakossági energiaárak (elektromos áram, gáz), illetve üzemanyag) drágulása eredményezte, miközben ezen termékcsoport súlya nem érte el a hét százalékot sem. Ebben pedig nincs is benne a közvetett hatás, amely abból következik, hogy a vállalatok energiaköltségei is emelkednek, és azt az árak növelésén keresztül áthárítják a fogyasztókra. 

Az elemző világossá tette, hogy az infláció megugrásáért felelős másik termékcsoport az élelmiszereké volt. Az energia árának a szerepe itt is fontos, mivel az előállításhoz szükséges, jelentős földgázigényű műtrágyaárak is az egekbe szöktek. A dráguláshoz hozzájárult a rendkívül száraz tavalyi év miatti alacsony mezőgazdasági termés, valamint a háborúzó felek részleges kiesése a világpiacról. 

Vissza-visszatérő fogalom: kapzsinfláció 

Az elemző szerint más megfejtések is születtek az infláció mögött meghúzódó tényezőkről, amelyekről a Makronóm Intézet is többször beszámolt. Ez pedig a vállalati profitráták szerepére fókuszált. 

A véleményeket összegezve Molnár Dániel kifejtette, hogy a szakértők egy része szerint a gazdaság egészét tekintve nem létezhet profithúzta infláció (maximum kisebb szegmensekben, például az ellátási lánc végén a kiskereskedelemben, vagy ahol piaci erőfölénye van a vállalatoknak), majd hozzátette, hogy amellett érvelnek, hogy a vállalati profitok megugrása nem ok, hanem tünet, a pandémia során végrehajtott fiskális és monetáris lazítás miatt megugró keresletre adott normális vállalati reakció, figyelembe véve a kínálati korlátokat.  

Vagyis ne hibáztassuk a vállalati szférát, mert ők nem tettek mást, csak amit a közgazdasági tankönyvek is előírnak: amikor magas kereslettel találkoztak, megemelték az áraikat – vont konklúziót az elemző. 

Kétfelé ment a többletbevétel 

A szakember szerint a cégek a megtermelt többletjövedelmet alapvetően kétfelé oszthatják: emelhetik a béreket, vagy a tulajdonosi jövedelmeket, a profitokat. 

Molnár Dániel hozzátette: „Az adatok azt mutatják, hogy az Európai Unióban az utóbbi örvendett nagyobb népszerűségnek: 2021-ben a működési eredmény és a vegyes jövedelmek (a profit) tíz százalékkal nőttek, míg a munkavállalói jövedelmek csak 5,8 százalékkal. Tavaly a két növekedési ütem 9,6, illetve 7,1 százalékot tett ki. Vagyis az elmúlt két évet nézve látható, hogy amikor a vállalatoknak a jövedelmek eloszlásáról kellett dönteniük, a munkavállalók helyett maguk felé húzott a kezük. Ugyanezt mutatják a magyar adatok is, hiszen amíg a profitok 19, illetve 24,5 százalékkal emelkedtek 2021-ben, valamint 2022-ben, addig a munkavállalói jövedelmek csak 9,6, illetve 17 százalékkal.” 

Ezt azzal egészítette ki, hogy „ez önmagában még nem jelent profit húzta inflációt, csak azt, hogy az energiaválság időszakában a tőketulajdonosok jobban jártak, mint a munkavállalók. A probléma az, hogy emögött nincs valós többlet gazdasági teljesítmény.” 

Hozzátette, hogy „nem azért nőtt a profit, mert egy adott cég beruházott, és egyik évről a másikra áttért a tőkeintenzív termelésre. Egyszerűen csak kihasználta, hogy a magas kereslet időszakában emelhette az árait, mégpedig anélkül, hogy a kereslet visszaesésével szembesült volna. Így pedig a fogyasztók a magasabb árakon keresztül jelentős részben csak a magas profitokat fizetik meg.” 

A Magyar Nemzet cikke említi, hogy a profitráták növekedése az unióban elsősorban a mezőgazdaságot, az ipart, valamint a szolgáltatásokon belül a kereskedelmet, a szállítást, illetve a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatot érintette. 

Molnár Dániel ezt megerősítette, és szerinte „Magyarország esetében is ezen ágazatokat emelhetjük ki elsősorban, kivéve a mezőgazdaságot, ahol a súlyos aszályhelyzet miatt visszaesett a profit. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy amíg az unióban az iparban a nyereségek 18,3 százalékos bővülése áll szemben a munkavállalói jövedelmek 5,4 százalékos emelkedésével, addig hazánkban a két növekedési ráta 43,5 és 14,5 százalékot tett ki. Az adatok tehát azt mutatják, hogy a külföldi tulajdonban lévő, jelentős részben a külföldi piacra termelő iparvállalatok, amelyeket a forint árfolyamának gyengülése kedvezően érintett, a profitok növelésére fordították a többletbevételeiket, miközben a munkavállalói jövedelmek emelkedése átlagos mértékű volt.” 

A számítások szerint… 

A Makronóm Intézet makrogazdasági elemzője úgy vélte, hogy az Eurostat által publikált adatok segítségével kiszámítható, hogy milyen ütemben nőttek volna a belföldön megtermelt áruk és szolgáltatások ára, ha a profitok a munkavállalói jövedelmekkel megegyező mértékben emelkedtek volna 2022 során. Fontos kiemelni, hogy itt nem a fogyasztóiár-index növekedéséről van szó, hanem a GDP-deflátoréról, amely a belföldön megtermelt termékek és szolgáltatások árváltozását méri. A kettő között jelentős eltérés van, de nem függetlenek egymástól, így a trendeket jól mutatja a deflátor is. 

Molnár Dániel elmondta: „Eredményeink szerint az Európai Unió egészében 2022-ben a GDP-deflátor egy százalékponttal lett volna alacsonyabb, ha a profitok a munkavállalói jövedelmekkel azonos ütemben nőnek, ami a teljes áremelkedés 19,9 százalékát jelentette. Magyarországon az áremelkedést a béreknél gyorsabb profitkiáramlás 3,4 százalékponttal hajtotta fel, így annak a súlya 20,3 százalék volt.” 

Mi történt a V4-ben? 

A Magyar Nemzet hasábjain olvashatjuk, hogy „hazánkhoz hasonló kép látszik a többi visegrádi ország esetén is: Csehországban a profit húzta infláció 1,9, Lengyelországban 4,1, míg Szlovákiában 1,3 százalékpontért volt felelős a folyamatok alakulása során, ennél fogva a súlya a teljes áremelkedésen belül 22,6, 36,3, illetve 16,7 százalékot tett ki. A profitok fizetéseknél gyorsabb növekedésének tavaly Írországban, Romániában és Görögországban volt a legnagyobb szerepe 6,2, 5,9, illetve 5,2 százalékponttal. Írország esetében ebben a multinacionális cégek nemzetközi adóoptimalizációja játszott jelentős szerepet. Görögországnál az uniós tagországok közötti legalacsonyabb bérkiáramlást kell megemlíteni, de Románia esetében is azt láthatjuk, hogy a profitok a magyarországihoz hasonló ütemben nőttek, miközben a munkavállalói jövedelmek növekedési üteme több mint négy százalékponttal alacsonyabb szinten alakult.” 

A profit húzta inflációra visszatérve a szakértő elmondta, hogy a jelentős negyedéves ingadozás kiszűréséhez a jövedelmek keletkezését négy negyedéves átlagokkal célszerű vizsgálni, így a legfrissebb adatok a 2022 harmadik és 2023 második negyedéve közötti időszakra állnak rendelkezésre. Hozzátette: „a számok alapján a kelet-közép-európai régióban növekedtek leggyorsabb ütemben a működési eredmények és a vegyes jövedelmek, a lista élén szereplő nyolc ország is ebbe a régióba tartozik. A profitok hazánkban emelkedtek a leggyorsabban, 24,1 százalékkal a munkavállalói jövedelmek 15,7 százalékos növekedése mellett.” 

Az elemző azzal indokolta a kedvezőtlen régiós helyzetet, hogy ezekben az országokban a piacgazdaság még viszonylag éretlen. Emiatt a vállalatok közötti verseny kevésbé erős, így a cégeknek nagyobb terük van az árak emelésére. 

Csupán öt uniós tagállam volt, ahol a munkavállalói jövedelmek a profitoknál gyorsabb ütemben emelkedtek. Ezek közül Észtország és Lettország adatai lehetnek meglepők, tekintve, hogy kilógnak a régiós sorból. A két országban 2021-ben és 2022-ben a profitráta még érdemben emelkedett, azonban az idén már megkezdődött a visszarendeződés. Az elemző részletezte, hogy „az első fél évet tekintve Észtországban a működési eredmény és a vegyes jövedelmek már csak 2,6 százalékkal növekedtek, Lettországban pedig 1,6 százalékkal csökkentek, miközben a munkavállalói jövedelmek továbbra is tíz százalék feletti bővülést mutattak. Nem ennyire nagy mértékben, de a litván, a lengyel, valamint a szlovén adatok is azt mutatják, hogy az idei első fél évben a megtermelt többletjövedelemből már a munkavállalók részesülnek nagyobb arányban.” 

Van kapcsolat a profit és az infláció között 

A szakértő azzal zárta az elemzését, hogy „a profitráta növekedésében szerepe lehetett annak, hogy a vállalatok nem visszatekintve – a költségek vagy a kereslet tapasztalt emelkedése alapján – határozták meg az áraikat, hanem előre tekintve. Azaz a nagyfokú bizonytalanság időszakában a cégek a kedvezőtlen várakozásokat figyelembe véve (például tartósan magas energiaárszint) áraztak, és amikor a gazdasági helyzet a vártnál jobban alakult, a többletbevételt a profitok növelésére fordították.”  

Majd hozzátette: emiatt egyértelmű a kapcsolat a profitok és az infláció alakulása között. 

Borítókép: 123rf